Szerintetek változott valami?

Válasz

Egy tavalyi írásra hívom fel a figyelmet, amely a Délmagyarországnak lett címezve, de nem jelent meg. Ime:

Nyílt levél a DM július 31-i számban megjelent, „ Két százalék fogyasztható” c. jegyzet kapcsán.


Akkor 98 százalékunk tisztességtelen?


Fogyasztó-védelmi-pénz és annak ( a fejlődéstől is ) visszatartó ereje....



Ezen jegyzet azt állítja - a fogyasztóvédelem katasztrófális adataira hivatkozva-, hogy a régióban ellenőrzött vendéglátó helyek és üzletek 98 százalékában embertömegek tisztességtelen megkárosítása folyik...
Vajon az ellenőrök ilyen nagy tehetséggel hibáztak rá a saras boltokra? Vagy tényleg átlagot vonhatunk? 100-ból 98 üzletben minden bírságot a fogyasztók megrövidítéséért szabtak ki?


A 2 százaléknyi üzletben biztos csak a hivatal hihetetlenül felkészült, csupa jóindulattal megáldott, segítőkész ellenőreinek jóra bíztató magatartása tehetett arról, hogy maradt még a dél-alföldön összesen 3 kocsma, egy lángosos, meg egy esernyőárus, ahol egyszerűen nem bírnak kárt okozni...ad absurdum!
Akkor ezen a pár szereplőn kívűl kizárólag aljas, mindenhájjal megkent bűnözők szolgálják ki a népet az éttermekben, büfékben, cipőboltokban?
No, ha ez igaz lenne.. akkor a pincéreknek, szakácsoknak, eladóknak, tulajdonosoknak álcázott gengszterek helyett üzenném a néhány megátalkodott tisztességesnek, sürgősen találjanak ki valami huncutságot, amivel megrövidíthetnék a vevőiket, vendégeiket...különben mi lesz így a hírnevünkkel ország-világ előtt?!

98 százalék? Szégyen! Legyen jövőre 100 százalék!
Nem hozhatjuk ilyen kínos helyzetbe a mindannyiunk érdekében működő, az eredményért mindent elkövető ellenőrhivatalt! Hogy is szúrhattuk ki a szemét a gyengélkedő költségvetésnek eddig csak 576 milliócskával! A jövőben kövérebb vígaszt nyújtsunk az embereknek és az újságíróknak - hátha ettől jobban bírnak aludni - legalább 2 milliárdnyi bírságból származó kincstári (?) bevétellel.
Aminek persze a hatványait bukja el hazánk, a nagyon hosszú ideje fennálló, „jól kidolgozott” minőség ellen(es!)őrzéssel.
A bírság visszatartó erejét elvetették már az illetékesek is, de azért még a pénzmennyiség állandó, első helyen emlegetése jót tesz a fogyasztóvédelem lobbijának...

Fogjunk össze Vendéglátós és Kereskedő imitátor bűnbandatársaim!
Töröljük le a műizzadtságot az álszent homlokunkról, és a napi 10-16 órás álmunkaidőt ne másra szánjuk, csak csínytevésre! Az jól mutat majd a negyedéves minisztériumi beszámolókban, és a médiában!
Reklámozzuk közösen a teltházas éttermekbe rontó kommandókat, és a vegyvédelmi kezeslábasba bújt, szigorúan „ gyakorlatias”, végre foglalkoztatott értelmiségieket, amint szakosított hűtőinkben keres(gél)ik és meg a saját és feletteseik havi bérét, az előirányzott terv szerint...mert aki talál, az keres!
Vállaljunk köztereken szégyentáblák nyakbanhordását, „Nem helyeztem ki a kategóriába sorolást!”, „Nem tartottam be a gyakorlatban betarthatatlan elvileg is rossz előírásokat!” , „ Nem bírtam elolvasni sem, az egymásnak ellentmondó, számtalanul módosított dilettáns jogszabályok tömegét!”, feliratokkal.
Vállaljunk önkéntesen álszakmai álalázatból nyilvános álmeghurcolást sőt, rendszeres tarkonlővést is a vendégkönyv, vagy a panaszfórumok felsorolásának hiánya miatt, mert hiszen ezekkel is súlyosan átverjük áljogállamunk lakóit.

Az irónián túl...

Az évről évre emelkedő bírságipari bevételek (amiből erényt próbálnak kovácsolni), végül is a hivatalok kudarcának bizonyítékai. Nem tudják megvédeni a fogyasztókat és így egyben a szolgáltatók érdekeit sem, óriási kárt okozva a gazdaságnak, az idegenforgalomnak, a kultúrának, ésatöbbinek. Úgy tálalva, mintha hasznunk származna a félelemből...
Az, hogy 98 százalékunkat lebűnőzőznek csak úgy, egy súlyos trauma jelei drága országunk lelkében. Ezek az általánosítgatások többek közt bizalomvesztéshez vezetnek, mellyel veszélyeztetik az egyéb gondokkal is küzdő szakmáink helyzetét. Ahelyett, hogy azzal dicsekednének, mennyi energiát fordítottak igazi megoldásokra. De, azzal persze nem nagyon tudnak előrukkolni az egymás munkáját sem ismerő hivatalok!
A fogyasztót és a minőséget előszőr is be kell mutatni egymásnak, és a barátságukat ápolni, védeni.
Egymással harmonizáló, gyakorlati, szakmailag is betartható törvényeket, szabványokat kell alkotni és megtanítani azokat a szakiskolákban. Utána kellene számon kérni!...

Kétségtelen, hogy előfordulnak türhetetlen mocskosságok ezekben a szakmákban is csakúgy, mint minden másikban, de nem szabadna - a pénz miatt sem- ilyen könnyelműen előítéleteket gyártani a felelősséget vállalni látszó szervnek!
Ne akarjon egyetlen bevételorientált „közhasznú” szervezet és véleményformáló sajtóorgánum tízezreket diszkriminálni, a valódi hibák elfedésére, és a saját tehetetlenségük miatt, mert az ugye törvénytelen!
Viszont a szólásnak szabadsága mindenkire vonatkozik!
Kell EGY minőséget védő szerv, amelyik megmutatja hogyan lehet valamit jól csinálni, és segít azt kivitelezni, fenntartani! Remélem, egyszer olyan is lesz...

Az egyetlen igazi mérce, a lelkiismeret! Ahol az nem jó, onnan eltünnek az emberek....

Válasz